Minden ember a saját szűrője szerint éli meg a világot, és a saját értékrendje alapján vannak elképzelései szükségleteinek kielégítéséről. Ennek okán gyakorta előfordul, hogy nem azt kapjuk, amit szeretnénk, vagy nem úgy, nem akkor, ahogy és amikor kívánjuk. Ilyenkor nagyon rossz megélni a belső várakozást követő tömény csalódottságot. Kisemmizve, lefosztva érezzük magunkat, értéktelenségünket ésa másik fél érdektelenségét látjuk bizonyítva. És mindezekért a világot hibáztatjuk. Valójában ilyenkor a külvilágtól várjuk önmagunk megerősítését, azt a visszacsatolást, amitől értékesnek, szeretettnek érezzük magunkat. Egy másik személy (vagy a világ) cselekedeteinek rendeljük alá hangulatunkat/boldogságunkat, mintha mások véleménye, vagy hozzánk való viszonyulása megváltoztathatná, le- vagy felértékelhetné a létezésünket. Kapaszkodunk valami elképzelt szálba, legyártunk magunknak illúziókat arról, hogy nekünk milyen szeretetre/figyelemre lenne szükségünk, és ha ennek nem felel meg az, amit kapunk, akkor végtelenül csalódottá válunk.
Ebben a helyzetben nagyon fontos az a mondás, hogy „lépj hátra két lépést, és úgy nézz rá a dolgokra”. Vajon képesek vagyunk a befogadásra? Vagy önvédelemből kiépítettünk egy „itt és így bejöhetsz” csermelyt, ahol engedünk beszivárogni dolgokat, de az ’adok-kapok’-sztrádát nem merjük felvállalni? Senki nem él a bőrünkben magunkon kívül – kérjük el szükségleteinket, és fogadjuk el, amit a világ adni tud. Ahogy és amennyit nyújtani képes. Tartsuk fókuszban, hogy amit kapunk, az lehet, hogy a másik maximuma, a saját élethelyzete szerinti legtöbb. Még akkor is, ha a mi értékrendünk alapján kevés. Ez – bármilyen fájdalmas is valójában – nem mond el rólunk semmit, sehova sem helyez el minket, tőlünk, szerepünktől teljesen független.
Ha ismerjük és elismerjük értékeinket, akkor már nem lesz szükségünk külső visszaigazolásra, kienged bennünk a görcsös akarás és szeretetteljes vággyá szelídül. Lehetőségünk lesz meglátni a másiktól érkező jót, hiszen így már nem létfenntartásra fogadunk a világtól (azt megkapjuk önmagunktól). Ekkor már minden, ami jön tölteni fog minket.
Comments