Szorongás a köbön, ami felülírja a lepkeszindrómát. Bizonytalanság, reménykedés, röpködés és a hiány kénköves pokla váltakozik az érzelmi kavalkádban. Álmodozások, beszélgetések újraélése jelzi: valami elindult. De nem teljesen kerek. Valami mintha hiányozna, ellentétesek a jelek. A megérzések erre rángatnak, a tények meg amarra. Az örökös hullámvasút rendkívül fárasztó, egyre kevesebb benne az öröm. Talán nem elég jó a személyiség, talán hosszabb haj kellene, esetleg kevesebb kiló, vagy ész. Bekapcsol a megfelelési kényszer, és elindul a negatív spirál-verkli.
Mindannyian megéltük már az ébredező szerelem kedves simítását, a nyiladozó intimitás csapdáját. Ha úgy érezzük valami nem kerek, akkor lépjünk hátra. Vizsgáljuk meg, hogy hova vezet vissza az érzés: milyen szükséglet jelez, milyen nyomógomb küld jeleket. Tegyük félre az önmagunk irányában érzett kétségeket - nem határoz meg minket az, ami éppen történik. Ha tetten érjük a csúsztatást, engedjük meg magunknak, hogy játszma nélküli, őszinte beszélgetésre invitáljuk a másik felet. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ne féljünk kimondani vágyainkat, elvárni, vágyni szükségleteinket. Ha feloldódik a „tetszik nekem” titok, sokkal nyilvánvalóbbá válnak a háttérben futó szálak. Az elhangzó tényeket kezeljük a helyén: ezek a másik meglátásai, nem bírálatok a személyünkre nézve. Hagyjuk meg neki a véleményét, és ne mentegessük a sajátunkat. Mindenkinek joga van másként látni és megélni a helyzetet, tiszteljük a másik szűrőjét. Azonban a magunk számára önmagunk legyen az első! A saját érzéseink, jóllétünk, komfortunk. Az évekig tartó csikicsuki, „tudom/nem tudom, akarom/nem akarom” helyzet hátráltat. Egy el sem induló, tisztán kommunikált, méltósággal lezárt kapcsolat előrevisz.
תגובות